Kora reggel lenyomtam egy 40 fokos bikram jóga órát, mert bár csak három napra jöttünk haza Magyarországra, akkor is egypár rosszindulatú, gonosz mocskolódába, pletykába, -nem beszélve a világban zajló borzalmakról- ütköztem.
A bennem rejlő feszültséget, amit ezek az emberek/ helyzetek/ szituk okoztak, csak a bikrammal tudtam magamból -szószerint -kiizzadni.

Mint egy nyomorék krumplibogár toltam ezerrel az “ászanákat”, s közben millióegy féle hibát ejtettem, de nem álltam meg.
Egyik mozdulatsor következett a másik után, úgy préseltem ki magamból a levegőt, hogy szerintem Békéscsabáig hallották, hogy fújtatok, mint egy agyon hajszolt ló.
De jól esett.

90 perc kőkemény, izzadós edzés után olyan kisimultan értem haza, hogy csak öröm volt nézni.
És most vasárnap estére, 6 óra szellemi munka után várom haza a kislányomat, akit 14 napja nem tudtam megpuszilni, megölelni.
Akit úgy várok, mint egy kisgyerek a karácsonyt.🤩
Pár óra és itt van.
Érezni fogom az illatát, hallani fogom a hangját és végre beszélgethetek vele egy nagy adagnyi szilvásgombóc majszolása közben.❤️

Node…amiről írni szeretnék nektek:

Ha tavaly nyáron valaki azt mondja nekem, hogy Horvátországban egy búvárbázist fogok nyitni azzal az emberrel, akivel jövőt tervezünk, akkor hangosan kiröhögöm.

Tudjátok, az élet annyi utat, annyi lehetőséget kínál, és minden választás kérdése.
Két évvel ezelőtt, minden k@ki pillanat ellenére egy új életet választottam, ami szabaddá tett. Ami segített abban, hogy megtaláljam magamat.

Hiszem, hogy minden ember egyfajta sorsfeladattal érkezik le a földre.
S mindenki választhat.
Most nem szeretnék belemenni ilyen nagy közhely csokrokkal szőtt tanításokba, de úgy gondolom, hogy az egyik küldetésem az életemben, hogy segítsem az embereket olyan elképzelésekhez kapcsolódni, amelyek tágítják az életről alkotott gondolataikat

Megszeretném mutatni, más emberek segítségével, hogy mi is jó élet kulcsa…ebben segítelek benneteket a podcastemben is.
Én is keresem, s ha valamit is találok azonnal a lányomnak és nektek adom tovább.

Amit biztosan tudok, hogy a jó élet kulcsa nem az, ha folyamatosan máson rágod magad és a múltadon siránkozol, majd bántod a másikat, kötekszel, alázol, gyötrődsz, ítélkezel, gonoszkodsz.
Mocskosul nem az.

Oprahtól, -aki az én egyik legnagyobb példaképem- olvastam, miszerint:
“A te életed, mint ahogy az enyém is, saját igazságunk szerint bontakozik ki.
Senki nem ment keresztül azon, amint te, vagy legalábbis nem úgy, ahogy te tapasztaltad. Mégis, a fájdalom ugyanaz. A szomorúságunk, a bánatunk, az örömünk és a sikereink szőnek bele az emberiség közös fonalába.”

Ergo, hiába mocskolódsz, hazudozol, kapálózol, hisztizel, fenyegetőzől, alázol meg másokat csak magadat mérgezed vele.
Teljesen felesleges. Még akkor is, ha a te világodban máshogy csapódik le.
Ez egy olyan “játék”, amit mindenkinek (többek között NEKEM is) be kellene tartani.

Mások eltiprása semmire sem vezet. Maximum annyit érsz el, hogy önelégülten hátradőlsz a kanapén, megveregeted a saját válladat és boldognak érzed magad…
Legalább is 10 percig biztosan.🤷🏼‍♀️

Minden egyes döntésed a te kezedben van…mert, ahogy a nagykönyvben meg van írva: “Minden egyes döntéseddel igényt tartasz annak a jelenségnek az esszenciájára, amit az életednek hívsz..”

That’s all.

Szép hétkezdést nektek,

Kriszta

#lélekkoffein

Fotó: Lőrik László