Azt, hogy szerelmes vagyok a munkába oly sokszor leírtam már Nektek.
De az okát még nem fejtettem ki.
Első sorban nem magam miatt szeretem a hivatásomat, hanem mert nincs egyforma nap és a projektjeim által számtalan csodásabbnál-csodásabb emberrel találkozhatok és beszélgethetek.
Legyen szó az önismereti coachingról, a saját podcastemben elhangzott beszélgetésekről, a brutális energiát igénylő tréningek tartásáról, vagy az írásos interjúk készítéséről.
Én a munkám által beszélgetek.
Folyamatosan hallgatom más emberek hihetetlen, de annál inkább tiszteletreméltóbb életét.
Embertársaim életének megismerése, álmok felkutatása, hiteles, önazonos történetek megérintése.
Ez most a feladatom.
Nehézségek, küzdelmek, harcok, válságok, csodák és még sorolhatnám.
Nap, mint nap körülvesznek és én borzasztóan hálás vagyok az Égieknek, hogy azt csinálhatom, amit szeretek és, hogy ilyen emberekkel találkozhatok. 🙏🏻
Bár azért nem tagadom tanultam és tanulok is érte ezerrel.
Érzem, hogy minden egyes emberi történettel több vagyok, és értékesebbé válok.
Elég régóta fogalmazom magamban ezeket a sorokat.
Az elmúlt egy évben annyi, de annyi segítő szakemberrel, pszichológussal, orvossal, ápolóval ismerkedtem meg.
Mind az online magazinoknak, mind pedig az ügyfeleim körében, nem beszélve a podcastről számtalan olyan személlyel beszélgethettem és készítettem interjút, akik mind az álmaikban mind pedig a hivatásunkban hittek.
Az a baj, hogy nem tudom nektek rendesen átadni mit érzek egy egy riport vagy cikk megalkotása közben.
Mikor a Bókay Gyermekklinika Podcastet veszem fel, -ami valljuk be ismeretterjesztő, komolyabb, formálisabb hangvételt követel- el nem tudjátok képzelni milyen mélyen érint egy egy beszélgetés.
Felfoghatatlan hogy ezek az ápolók, orvosok, hivatásában elismert és csodás szakemberek mit küzdenek és adnak a gyerekeknek és a szüleiknek.
Csontomig hatolnak a gondolataik, ahogy mesélnek, akár egy kórházban zajló eseményről/ napról, a gyerekek iránti érzett mély szeretetről, a 0-24-ben tartó alázatos munkájukról.
Felfoghatatlan.
Nekem akarok ilyen elcsépelt és körhelyes szót használni, de nekem ők tényleg “hős”-ök.
Előre szólok nem reklámot adok nekik, hanem leírom, hogy bennem mi van ilyenkor.
Hogy sokan nem is tudjuk, hogy milyen hihetetlen erejű, energiájú szeretettel és mély alázattal teli emberek léteznek a világban.
Ne csak a sz@rt nézzük, amivel tele van a média, hanem lássuk meg a jót is.
Vagy itt a másik példa: Több online magazinnak írok cikkeket, interjúkat, riportokat és olyan bensőséges titkokat, kríziseket osztanak meg velem az interjúalanyok, hogy egy egy beszélgetés után kell 2-3 óra hogy rendbe tegyem a gondolataimat, érzéseimet.
Két hete elkezdtem egy másik nagyobb brandnek is interjúkat készíteni, ahol kifejezetten olyan emberekkel beszélgethetek, akik vidéken, falvakban építették fel az hivatásukat.
Nulla tőkével, mély alázattal, vér -verejtékkel, de sikerült megvalósítani az álmaikat.
Voltak napok, hogy a cikkeim írása közben csak bőgtem.
Nem magam miatt, hogy: “jajjdejól megírtam az interjút hurrá…”, hanem, hogy 3600-4500 karakterben el tudom mesélni mások álmait. Hitüket.
Arról nem beszélve, hogy egy gyász, egy fájdalom, egy krízis után hogyan épülnek fel az emberek.
Hogyan építik fel újra az összedőlt életüket.
Vagy a coaching üléseim: FELFOGHATATLAN erősek vagytok mind! MIND. És bátrak.
Minden ember, akivel csak eddig beszéltem- bármely munkafolyamatot vesszük, mind, egytől-egyig kivételes és mérhetetlen gazdag emberek.
Nem, nem a bankszámlájukra, a részvényeikre, anyagi vagyonukra kell itt gondolni, hanem a libabőrre, ami átjárja a testemet, amikor velük beszélgetek.
Tudjátok: Borzasztóan erősek vagyunk. Mindannyian. Csak éhesek.
Ki vagyunk éhezve.
Éhesek vagyunk a szeretetre, az energiákra a kedvességre a figyelmességre.
Higgyétek el nem magam miatt írom le ezeket a sorokat, hanem azért, hogy vannak még igenis olyan embertársaink akiknek jár a taps, jár a szeretet, jár az odafigyelés, jár a libabőr. Figyelj rájuk.
Ezeknek az embereknek voltak céljaik.
Ami egykor cél volt, mostanra megszokott jelenné vált az életükben.
Amire egykor sírva-imádkozva vágytak, most már az életük része.
Legyen szó bármelyik munkáról.
Hálás vagyok nektek, mert minden egyes emberrel én magam váltam egyre értékesebbé.
És ez még csak a kezdet…
Legyen gyönyörű hétvégétek, én most eltűnök a hétvégére, mert eljött az idő, hogy én is pihenjek egy picit.
Ölellek benneteket,
Kriszta✨