A ragaszkodás, amit el kell engedni – Karácsonyi elvárásaink lecsendesítése
Túróscsuszát ettünk ebédre, a jófajta házias fajtát. Imádom. A szaftos, tejfölös, krémes túrós csodát, amit ropogós szalonnapörccel koronáztam meg.
Kategória: Soul Café
Szorongó vágyódásom a lelassulásra…
A decemberi első bejegyzésemet olvassátok. Azt hiszem ezt imádom a legjobban: írni és csak csendben egy finom halk zongoraszóló alatt teremteni.
Csend a zaj közepén – a mikropihenések művészete
Sokáig azt hittem, hogy a lelassulás valami nagy, drámai gesztus lesz az életemben.Hogy majd elmegyek három napra egy erdei faházba, kikapcsolom a telefonom, senki nem talál meg, csak én, a csend, a fák, meg maximum egy bögrésleves. Úgy képzeltem, hogy ott majd történik valami nagy belső áttörés, katarzis, felismerés, és onnantól kezdve másképp fogok élni: […]
A bűntudatmentes nemet mondás decemberben
Van egy furcsa, visszatérő érzésem minden december elején, mintha valaki láthatatlanul belenyúlna a naptáramba, és hirtelen minden kis fehér négyzetet elkezdene színes, villogó „MUSZÁJ” matricákkal teleaggatni. Karácsonyi vásár a suliban, céges évzáró, baráti forraltborozás, családi ebéd „mert tavaly is volt”, ajándékozós este a nagynéninél, adventi kézműves délután, jótékonysági sütivásár, óvodai ünnepség, különóra karácsonyi bemutatója – […]
A nemet mondás pillanata – egy távoli kapu becsukódása bennem
A tartalom megtekintéséhez kérjük, jelentkezz be . Nem vagy tag? Csatlakozz!
Lehullani és maradni – avagy mi történik, amikor nem kaparjuk vissza magunkat
A tartalom megtekintéséhez kérjük, jelentkezz be . Nem vagy tag? Csatlakozz!
A forró tea felett – egyensúlykeresés, eső alatt
Ma reggel, amikor a gyerekek végre elindultak az iskolába, a ház újra elcsendesedett. Itthon maradtam a babámmal. Olyan nehéz, nem fogom tagadni…balance. A lassan 10 évesem és a 9 hónapos babám mellett. Zsonglőrködöm, próbálom a parentifikált énemet, egyensúlyban tartani. Most bennem az a fajta csend lett, amit nem lehet azonnal élvezni. A tested még zakatol, […]
Első bejegyzésem a klubtagoknak…
Nem tagadom, nehezen ütöm le az első betűket a billentyűzeten. Halogatás és félelem egyvelegének köntösébe bújva próbálom összeszedni a gondolataimat, és közben az imposztorszindróma démona kocogtatja a vállamat. „Minek írsz? Kinek írsz?” – súgja alig hallhatóan a fülembe. – „A mai világ nem kíváncsi a csendes elmére, a mai világban sokan már nem olvasnak hosszú […]