A belső utazásom és a kitörés – Hogyan alakítottam át az életemet?

Az utóbbi években érzem igazán, hogy mennyire sok mindent kaptam az önismeretem mélyítésével. Milyen csodálatos dolog az, amikor rálépsz az útra, amely lehetőséget ad arra, hogy igazán megismerd önmagad. Hogy amikor szembe nézel a hibáiddal, a múltaddal és a félelmeiddel, nemcsak túlélheted, hanem fel is emelkedhetsz belőlük.

Az írás számomra nem csupán hobbi, hanem az egyik legnagyobb gyógyulási eszközöm, a terápiám. Mikor a gép elé ülök, és elkezdek zongorázni a billentyűzeten, az idő megszűnik. Olyan érzés, mintha elhagynám a világot, és teljesen magamra találnék. Valahol ilyenkor érzem, hogy a leginkább önmagam vagyok.

Aztán persze, mint mindenki más, én is belső kritikával küzdök, és próbálom szofisztikáltabban megmutatni a belső valóságomat az írásaimon keresztül. De azt is észrevettem, hogy ennek nincs értelme. Az önbecsapás, amit ilyenkor művelek, csak a szavakat fosztja meg az erejüktől.

Akkor meg minek írok? Miért ne lehetne az írás valódi, nyers, hiteles és érzékeny?

Éppen ezért kezdtem el a blogomat újra írni. Nagyon sok mindent szeretnék most itt kifejteni. Azt hiszem, hogy egy új kezdethez elengedhetetlen a régi minták felbontása, az önálló, tudatos életbe való belépés. És ezen az úton a hiteles női közösség is alapvető szerepet kapott számomra. Az önismerethez és a mélyebb tudatossághoz vezető út nem egyszerű, de nagyon is megtérül.

2025. január 18-án megszületett a második lányom, Panka. Az ő születése is természetes úton történt, teljesen spontán, ahogy azt Isten is elrendelte. Azt kell mondanom, hogy amikor 17-én este 20:00-kor a zuhany alatt álltam, és megéreztem az erősebb fájásokat, valami különleges érzés töltött el. „Hát így érkezel… pontosan, precízen!” – mosolyogtam, mert tudtam, hogy ez a pillanat valami sokkal nagyobb, mint bármi, amit addig tapasztaltam.

Számomra a születés nemcsak a kisbabám érkezését jelentette, hanem egy teljes új élet kezdetét.

A mai világban nem sokan ülnek le blogot olvasni, igaz, de én mégis hiszem, hogy sok olyan emberhez elérnek a gondolataim, akik számára fontos egy-egy csendes pillanat, amikor ráláthatnak az életük nagy kérdéseire. Akik elgondolkodnak azon, hogy miként szabadulhatnának meg a régi, nem működő mintáiktól, hogyan érhetik el a belső egyensúlyt, és hogyan oldhatják fel a régi traumákat, amelyek sokáig a vállukat nyomta.

A mai napig érzem, hogy azok a traumák, amelyekkel szembesültem, és amelyeket a családi minták terheltek, hatalmas nehezedő súlyok voltak. De azt is tudom, hogy ha tudatosan dolgozunk ezekkel a sebekkel, akkor lehetőség van arra, hogy egy új életet építsünk fel. Én magam is megéltem ezt. A saját történetem és fejlődésem során rájöttem, hogy kitörésre van szükség, nemcsak az egyes szokások megváltoztatására, hanem a személyiség teljes megújulására. A régi énünk, a régi hiedelmeink elengedése és egy új, erősebb, magabiztosabb önmagunk felépítése szükséges.

Ez a tudatos munka, amit végzek, az segít abban, hogy segíthessek másoknak is – különösen az anyáknak és vállalkozó nőknek, akik ugyanebben a helyzetben vannak.

És mit is jelent számomra a „kitörés”?

1. Mint a mag, ami megtöri a földet, hogy napfényre leljen.
   Amikor kitörünk a saját hiedelmeink és sablonjaink fogságából, olyanok vagyunk, mint egy kis mag, amely nemcsak a földet, hanem saját határait is átszakítja, hogy a napfény felé törjön. Az első lépés mindig a legnehezebb, de amikor a fény elér minket, akkor végre igazán létezni kezdünk.
   
   
2. Mint egy madár, aki először szárnyal a szélben.
   A kitörés olyan, mint amikor egy madár először száll fel a magasba: a régi fészek és az eddig ismert határok már nem tartanak vissza. Minden egyes szárnycsapás egy új lehetőséget ad arra, hogy a magasságokban szabadon létezzen, ott, ahol nem léteznek korlátok.
   
   
3. Mint a nap, amely áttöri a felhőket, hogy újra megvilágítsa a világot.
   A sablonok és hiedelmek olyanok, mint a felhők, amelyek eltakarják a napot. De amikor végre kitörünk belőlük, olyanok vagyunk, mint a napfény, amely áthatol a sötét felhőkön, hogy újra beragyogja a világot, és megmutatja a lehetőségeink határtalanságát.
   
   
4. Mint egy folyó, amely utat tör a kősziklák között.
   Az igazi önmegvalósítás olyan, mint egy folyó, amely határozottan áramlik, miközben apránként feloldja a határainkat. A sziklák, amelyek eddig útjában álltak, nem állhatják már meg a víz erejét, mert a folyó tudja, hogy nincs akadály, amit ne tudna átvágni, ha elég kitartóan halad előre.
   
   
5. Mint egy virág, amely a sivatag közepén nyílik ki.
   A belső átalakulás olyan, mint egy virág, amely egy kemikáliákkal, korláttal és félelmekkel teli sivatag közepén kezd el kinyílni. Az önismeret és a belső kitörés hozza meg a tavaszt ott, ahol a legnagyobb nehézségek is az élet részei voltak.
   
   
6. Mint egy madár, amely végre elhagyja az arany kalitkát.
   A kitörés azt jelenti, hogy végre elhagyjuk azt a kényelmes, de beszűkült világot, amiben eddig élhettünk. Az arany kalitka szép és biztonságos volt, de most, hogy kitörünk belőle, szárnyalni kezdünk, és olyan szabadságot érezhetünk, amelyről eddig álmodni sem mertünk.
   
   
7. Mint egy szivárvány, amely végre kitör a felhőkből, hogy színt hozzon a világba.
   Az önismeret olyan, mint egy szivárvány, amely nemcsak az eget festi meg színekkel, hanem a világunkat is új perspektívából láttatja. Miután kitörtünk a felhők közül, mindent másképp látunk: az élet színesebb, élhetőbb, és minden egyes pillanat tele van lehetőséggel.
   
   
8. Mint a fák, amelyek gyökereikkel átölelik a földet, de ágaikkal az ég felé törnek.
   A saját hiedelmeink és sablonjaink földként, stabil alapként tartanak minket, de a kitörés azt jelenti, hogy elengedjük a félelmeinket és vágyaink felé törünk. Ahogy a fák gyökereikkel kapcsolódnak a földhöz, de a magasba nyújtóznak, úgy mi is megtaláljuk a stabilitást a tudásban, miközben bátran felfedezzük a lehetőségeink végtelen horizontjait.
   

És te? te mikor törsz ki?!

A honlapon található képeket szerzői jogok védik, azok felhasználása engedélyköteles. 

Képeket készítette: Fehér-Tarcsi Erzsébet