Pauer Krisztina
A blogom napról-napra egyre népszerűbbé vált és hosszú események sorozata után úgy döntöttem más platformon is megszeretném szólítani az olvasóimat, így megálmodtam és megvalósítottam a Lélek Koffein podcastet.
Másfél év egyedülálló anyaság után, olyan belső erőt éreztem magamban, hogy elhatároztam most már más módon is szeretnék az Lélek Koffein követőihez szólni. A blogom olvasói a közösségem csodálatos, felemelő ereje elképesztő energiákat és felelősségtudatot mozgatott meg bennem.
Az önfejlesztésnek egy fajtája, amely az értékek és a jövőkép tisztázásáról, illetve a célok kitűzéséről szól.
A blogom és a podcastem mindennapi feladatai mellett, önismereti-coachinggal is foglalkozom.
Ma az oviban, a kapuban még visszaszólt: “Anya! Keresem a csodákat! Szeretlek!” Majd a maszkom alatt, gyorsan kirohantam az oviból és elsírtam magam. Persze, amúgy is borzasztóan nehéz elszakadnom tőle és most ezt a hétvégét nem töltjük együtt. Tegnap az egyik interjúm alatt egy nagyon kedves vendégem azt mondta: “Örülj, hogy sírsz Kriszta! Örömödben, bánatodban. A lényeg, hogy jöjjön ki. Tisztul általa az idegrendszer.” És
“Az egyedüllét erősíti a szívet.” Na ez biztos. Karácsony második napján kezdtem el olvasni. Mondjuk elég hálás voltam a szüleimnek, (tőlük kaptam karira) hogy egy teljes éjszakát tölthetek legálisan Matthew McConaughey-jel. Zöldlámpát kaptam. És ki is használtam. Csak ő, meg Én. Romcsi. Az Oscar-díjas színész most nem a képi alkotásaival, hanem a könyvével hódította el a lelkemet. Szerelembe esés első olvasásra. Bombasztikus volt…Komolyan mondom, nagyon
Azt, hogy szerelmes vagyok a munkába oly sokszor leírtam már Nektek. De az okát még nem fejtettem ki. Első sorban nem magam miatt szeretem a hivatásomat, hanem mert nincs egyforma nap és a projektjeim által számtalan csodásabbnál-csodásabb emberrel találkozhatok és beszélgethetek. Legyen szó az önismereti coachingról, a saját podcastemben elhangzott beszélgetésekről, a brutális energiát igénylő tréningek tartásáról, vagy az írásos interjúk készítéséről. Én a munkám
Hát itt vagyok. Régen írtam. Igazából a megfelelési vágy és a belső szorongás, hogy mindig kell valami produktív dolgot alkotni az életben, a világban, a munkában, a magánéletben nagy nyomást helyezett rám, így végül arra jutottam, hogy csak akkor ülök le pötyögni, ha majd úgy is érzem van mit mondanom… A múlt hetem nagyon kemény volt és az egyetem első két napja is magával ragadott.
Nos…ma hajnalban a születésem napján, (amiért ezúton is hálás vagyok ésesanyámnak, hogy brutális vajjúdások árán, -szegényemnek keresztbe vágták a hasát miattam, s az a kereszt azóta is arra emlékezteti, hogy létezem-) azon kattogtam, hogy nem fogok most egekbe menő pátoszi lelki dolgokat megosztani Veletek. Majd később. Szóval csak annyi, hogy 31 éves lettem. Extra arculatot váltottam. Szerintem csodaszép lett. Frissebb. Szebb. Finomabb. Hamarosan megosztom az
Tudod mi a fejlődés?! Ha csendben tudsz maradni, akkor is ha rommá aláznak. Ha meg tudsz bocsátani annak, aki a szívedet törte össze. Ha megbékélsz azzal, hogy nem tudsz mindenkinek megfelelni. Ha megléped akkor is, ha rettegsz tőle. Ha nem csak mondod, de a gyakorlatban is alkalmazod a kedvesség fogalmát. Ha nem csak képmutatóan magadat is becsapva éled az életedet, hanem befele is tudsz egy
