Kávé, csend, írás- Lányaimnak

A történet évekkel ezelőtt kezdődött, amikor megszületett az első lányom, és az anyaság teljesen új dimenziókat nyitott meg előttem. Akkor, a kicsi gyermekem mellett, amikor csak lehetett, leültem írni, hogy megragadjam a pillanatokat, az érzéseket, és azt a különleges világot, amit a mindennapok hoztak. Az írás akkor egyfajta menedék lett számomra, egy hely, ahol igazán magam lehettem – és most, kilenc évvel később, a második lányom érkezésével úgy érzem, hogy ismét visszataláltam ehhez a bensőséges térhez.

Mostanában már látom magam, ahogy az új dolgozószobámban, egy csésze kávé illatával körülvéve, leülök a gép elé, és írok.

Ez az időszak egészen új élményeket, változásokat hoz, hiszen ma már nemcsak anyaként, hanem egy önálló nőként, egy vállalkozóként, egy alkotóként tekintek önmagamra. Az elmúlt évek alatt annyi minden történt – sikerek és kihívások, új utak és visszatérések. Mindaz, amit megéltem, mély nyomot hagyott bennem, és most, hogy egy kicsit visszavonulok az üzleti média világából, visszatérek ahhoz, amit mindig is szerettem: a hagyományos, bensőséges íráshoz. Olyan formában szeretném megosztani a gondolataimat, amely számomra időtállóbb és közelibb, mint a rövid, gyorsan fogyasztható tartalmak. Egy olyan világban, ahol a videós tartalmak uralják a kommunikációt, én tudatosan maradok az írás hagyományánál – mert hiszem, hogy a szavak súlya és mélysége különleges értéket képvisel.

Az írás számomra olyan, mint egy örökség, egy időkapszula, amit egyszer majd a lányaimnak is hagyhatok. Valahogy úgy érzem, hogy ezekkel a sorokkal nemcsak a jelen olvasóinak szólok, hanem azoknak is, akik majd évek múlva rátalálnak erre a blogra – és talán egyszer a lányaim is megértik majd belőle, milyen volt az anyukájuk, mikor ezeket a sorokat írta. Ebben az értelemben számomra az írás olyan, mint egy hagyaték. Nem csupán a gondolatok megörökítése, hanem egy lehetőség arra, hogy a lányaim egyszer elolvassák ezeket a sorokat, és talán közelebb kerüljenek ahhoz a belső világhoz, amit nem mindig tudunk kimondani, de amit a szavak, a mondatok el tudnak mesélni. alán mindannyiunknak szükségünk van egy helyre, ahol kiszakadhatunk a világ zajából és a saját kis univerzumunkba léphetünk. Számomra ez a blog lesz az a hely.

Miért pont most és miért így?

A Lélek Koffein blog elindítása a mostani életszakaszom természetes meghosszabbítása. Az anyaság, különösen egy új kisbaba érkezése, rengeteg új érzést és élményt hoz, és úgy érzem, hogy mindezt ki kell írnom magamból, hogy valóban feldolgozzam. Ez a blog egy csendes hely lesz számomra, ahol elmerülhetek ezekben a gondolatokban és érzésekben, egy forró kávé mellett leülve, a dolgozószobám csendjében. Most már látom magam, ahogy a kávé illata átjárja a szobát, én pedig a gép előtt ülök, miközben a babám alszik, és végre megengedhetem magamnak, hogy kicsit elmerüljek az írásban. Ez lesz az én „flow-élményem”, egy hely, ahol igazán magam lehetek, ahol elmerülhetek a szavak áramlásában, és ahol minden gondolatnak, érzésnek helye van.

A Lélek Koffein blog koncepciója

Ez a blog számomra több, mint egy online platform – ez egy lelki menedék, amely egyszerre nyújt lehetőséget az elcsendesedésre és a közös gondolkodásra. Egy olyan hely, ahol az anyaság, a nőiség és a mindennapi élet apró örömei és nehézségei mind megférnek egymás mellett. Szeretném, ha a Lélek Koffein egy olyan blog lenne, amely egy kicsit „kiugrik” a zajos online világból. Azt szeretném, ha itt az olvasók találkoznának önmagukkal is – akár úgy, hogy csak egy csésze kávé mellett néhány percet olvasgatnak, akár úgy, hogy elmélyülnek egy-egy hosszabb írásban.

Az írás mellett döntöttem, mert hiszem, hogy a szavaknak olyan erejük van, ami képes maradandó lenyomatot hagyni. A szavak általi kapcsolódás mélyebb és tartósabb lehet, mint a vizuális tartalmak gyors impulzusai, és hiszem, hogy van még helye az őszinte, mély gondolatoknak a világban. Az írás lehetőséget ad arra, hogy megálljak, lelassuljak, és a belső világom mélyére nézzek. Ezt a belső világot szeretném megosztani veletek is, hogy együtt fedezzük fel, mit jelent nőnek, anyának, embernek lenni ebben az időszakban.

Miről fogok írni?

A blog bejegyzései az anyaságról, a nőiesség átalakulásáról, a mindennapok apró örömeiről, a kihívásokról és a belső béke kereséséről szólnak majd. Azt szeretném, ha ezek az írások nem csupán információk lennének, hanem érzések és gondolatok, amelyek segítenek közelebb kerülni ahhoz, amit igazán fontosnak tartunk az életben. Az anyaság, a munka, a mindennapok összefonódása számomra egy új, mélyebb megértést hoz az életről, és ezt a megértést szeretném megosztani azokkal, akik szívesen kapcsolódnak velem ezen az úton.

A blogban tehát ott lesznek a hétköznapi történetek, a csendes megfigyelések, az apró pillanatok, amelyek észrevétlenül adják meg az élet értelmét. Olyan írásokat képzelek el, amelyek a kávé illatával, a csend nyugalmával és a gondolatok mélységével telnek meg – amelyek olvasása közben úgy érezhetjük, hogy egy kicsit lelassulhatunk, és valóban megérkezhetünk a pillanatba.

Egy hely, ahová visszavonulhatunk

Azért is szeretném, ha ez a blog egy kicsit különleges hely lenne az olvasóknak, mert tudom, hogy mindannyian vágyunk egy helyre, ahová visszavonulhatunk, ahol önmagunk lehetünk. Olyan platformot szeretnék létrehozni, amely távol van a felületes világ zajától, és amelynek tartalma örökké érvényes maradhat. Ha a kávé mellett csupán néhány percet töltesz itt, és ezek a sorok megérintenek, akkor a blog elérte azt, amiért megszületett.

És ki tudja? Talán a lányaim egyszer elolvassák majd ezeket a sorokat, és megértik belőle, milyen is voltam ebben az élethelyzetben, milyen érzések kavarogtak bennem, miközben édesanyaként, nőként, alkotóként és egyszerűen emberként próbáltam helyt állni.

Szeretném, ha velem tartanátok ezen az úton, ha ti is megtalálnátok itt azt az apró „lélek-koffeint”, ami segít megállni egy pillanatra, és egy kicsit közelebb kerülni önmagunkhoz.

Köszönöm, hogy itt vagytok, és remélem, hogy együtt építhetjük ezt a különleges teret!

Szeretettel,
Kriszta